A TÖMEG
Emberek tömege vesz körül,
Van aki szomorú van aki örül.
Van aki barna van aki fehér,
Van aki különböző nyelven beszél.
Elgondolkodva nézek végig rajtuk,
Midannyiuknak sietős a dolguk.
Komorak és vidámak,
Mindannyian egy úton járnak.
Ámulok és bámulok,
Ezen emberekből valamit hiányolok.
Nem látok rajtuk kisugárzást,
Csak a dolgok fontosságát.
Mindannyian elfoglaltak magukkal,
Én meg játszom tovább a gondolatokkal.
Hol van belőlük a szeretet?!
Dolguk ennyire fontos lehet??
Elfelednek mindent,
Fontossági sorrendet,
Első kéne legyen a szeretet,
Hiszen ez melett bárki bármit elvégezhet.
Mert csak így nyugtathatnák meg a lelküket.
És a világot is megváltoztathanák vele,
Dolgára mindenki mosollyal és vidáman menne.
Sugározna a szeretet és béke,
De ez talán csak az én gondolatom,
Mert egyedül a világot megváltoztatni nem tudom.
Ezért inkább rájuk hagyom.
Döntsék el ők maguk a sorrendet,
Hogy mi fontosabb mint a szeretet!